Budapest szívében: nagymúltú világváros központjába költöztünk

A Fiume Kávéház

A Kiskörút és a Ferenczy István utca sarkán, ahol most illatszerbolt díszeleg, a XIX. század utolsó évtizedében a város leghíresebb irodalmi kávéháza, a Fiume működött. 1874-ben nyitotta meg a Fiume elődjét, a Delicatesse-t Szabadi Frank Ignác. A kávéház helyén pár évig postahivatal működik, majd a helyiséget 1888-ban Steuer Gyula és fivére, Sándor veszi bérbe, Fiume névre kereszteli, és ezzel felvirrad egy új kor.

Megnyitásakor, 1883-ban Pest legkorszerűbb létesítménye volt: szellőzőberendezés, biliárdasztalok és hatalmas tükrök várták a vendégeket. Nevét az egyik asztal fölött látható Fiume-címerről kapta.

A Fiume karrierje kiadós átépítéssel kezdődik, amely hónapokig beszédtémát ad a környék kispolgárainak. Balla Vilmos krónikája szerint az oszlopokkal tagolt, tágas helyiségnek tizenöt ablaka néz farkasszemet a vetélytársakkal - magyarán a ház teljes földszintjét elfoglalja. Forradalmian modern a világítás: a régi gázlámpák helyett "teljesen ujszerü hálós izzó testeket alkalmaznak, amelyek nem terjesztenek meleget, és egyenletesebben világitanak" -, sőt "még ventilláció is lesz".

Három biliárdasztal, rengeteg újság (még görög nyelvű is akad köztük!); Steuer átcsábítja a Kerepesi (Rákóczi) útról, Weingruber közkedvelt főpincérét, Mukit. "Mukinak, aki később országos hirnévre tett szert, már az első hetekben néhány száz folyószámlából való főkönyv lapult a zsebében, amiben “felirta” a ki nem fizetett cecheket.

E kontokorrensek egy része soha ki nem egyenlitődött, de azért jól járt a főur, mert a havi vagy negyedévi fizetésnél ezek a nem rendes emberek nem rendes, hanem fejedelmi borravalót adtak" - tudósít Balla. Az üzlet mégsem ment jól: Steuer már fontolgatta, hogy inkább máshol próbálkozik. De egy téli estén becsődült egy csomó fiatal író és újságíró: Tóth Béla, Rákosi Viktor és barátaik. Úgy befészkelték magukat, hogy szegény Steuer hiába próbálta őket távozásra ösztökélni, sőt a végén Sipulusz (Rákosi Viktor) a kávéház kulcsát kivágta a hóra. Ettől kezdve volt megint Budapestnek éjjel-nappal nyitva tartó kávéháza. (Ez a história tevődött át a New York megnyitására és Molnár Ferencre, aki akkor 16 éves, rövidnadrágos kamasz volt, és semmiféle írócsoport élén nem dobált semmit sehova.)

A Fiume arról is híres volt, hogy a városban elsőként – és sokáig egyedül itt – a pincérek nem hallották meg a német szót: csak magyarul lehetett rendelni. Nyugodt helynek nem volt nevezhető: "a Weingruberben sem tettek a vendégek szordinót a hangszálaikra, de a Múzeum körúton összetolják az asztalokat, és így vitatkoznak; valósággal dikcióznak és ordítoznak… "Tudja, minek van jelentősége, asszonyom, a magyar irodalmi pályán? Megmondom magának röviden. Annak... amikor éjszaka, éjfélkor, a »Fiume« kávéházban, ahol a zsurnaliszták és írók összegyülekeznek, valaki a kerek asztalnál felkiált: »Olvastátok Józsiás legújabb elbeszélését a Fővárosi Lapokban?« És a pincér, aki ott hallgatózik, mindig a hírlapírók asztala körül, sietve elhozza az újságpolcról a Fővárosi Lapokat, a virrasztók egyenként elolvassák, aztán szótlanul egymásra néznek..."

Krúdy Gyula a “Zubovics Fedor, aki Pesten is oroszlánokra vadászott” című emlékezésében részletesen ír a kávéházról és vendégeiről, az ott virtuskodó urakról: „Az ország legkülönbözőbb vidékeiről gyülekeznek össze a hajdani Fiume Kávéházban, és volt olyan időszakuk is, amikor ideggyönge embernek nem volt tanácsos miattuk a

kávéházba belépni, de még csak a Múzeum körúton sem elhaladni. A Károlyi utca felé eső ablakokon át a biliárdgolyók és a kártyalapok csattogásai mellett kihallatszottak a gavallérok döngő hangjai is. (…) Volt itt egy asztaltársaság, amelyet röviden és találóan (agresszív tréfáik, botrányaik miatt) a terroristák társaságának neveznek vala. Ennél az asztaltársaságnál a figyelmes hallgató mindig tudomást szerezhetett azokról a pofonokról, amelyek az elmúlt éjszaka Pesten elcsattantak (…) mert a lovagiaskodó felek többnyire ide utaztak segédeket keresni tervezett véres párviadalaikhoz…” A “Tiszaeszlári Solymosi Eszter”-ben is feltűnik a kávéház. Ide igyekszik Eötvös Károly, hogy Tóth Bélával, a hírlapíróval beszélgessen.

Forrás: http://www.terasz.hu/premier/main.php?id=premier &page=cikk&cikk_id=7071 http://www.mszp8.hu/modules.php?name= Encyclopedia&op=content&tid=1283

A pezsgő közeg létrehozásában a “terroristák társaságán” kívül az alábbiak is szerepet játszottak:

Szabadi Frank Ignác

(Pápa, 1825. dec. 14. – Máriabesnyő, 1876)

Ez a különös sorsú ember 1825-ben Pápán született, ott járt iskolába, majd Bécsben mérnöknek tanult, de közben a konzervatóriumba is beiratkozott. Tanulmányait hamar félbehagyta, pár évig Európában és Észak-Afrikában kóborolt. 1848 tavaszán - épp Svájcban járt - a forradalom hírére hazajött, és huszonnégy évesen tüzérfőhadnagyként érte meg a szabadságharc leverését. Ezután apja vendéglőjét vezette szülővárosában, de egyre inkább csak a zene érdekelte.1863-ban vagy 1864-ben telepedett le Pesten: nyomban "zeneműkedvelő társulatot" és daltársulatot szervezett, de mivel élnie is kellett valamiből, bérbe vette a híres Komlókertet. Zenés mulatóhely volt ez, ahová a népszerű Szabadi Náci magyar bandákat is szerződtetett - nem kis részt vállalva ezáltal az akkor még túlnyomóan német ajkú város magyarosításában -, sőt a “policájjal” dacolva politikai gyűlésekre is oda-odaadta a vendéglő helyiségeit. Mindezeken túl: van néhány olyan nótája, melyet szinte népdalként éneklünk. Rövid élete vége felé, már a Múzeum körúti Delicatesse kávésaként ír egy olyan darabot, ami világsiker lesz. Azután a Delicatesse tönkrement, a volt világvándor tüzérfőhadnagy, kávés és nótaszerző egy váratlan fordulattal szerzetesi csuhát ölt, a máriabesnyői ferences rendházba vonul be. Főképpen magyar népdalokat, csárdászenét, cimbalomdarabokat komponált. Zenéjére dalolják Petőfi Befordultam a konyhába c. versét.

Steuer Jónás Gyula

(Kemenessömjén, 1841 - Budapest, 1913)

Kávés, vendéglátós

Szülőföldjén, majd a bécsi Daum Kávéházban tanult, ahol pár év múlva már üzletvezető. Rövid idő elteltével Pestre tette át a székhelyét, ahol az egyik legtekintélyesebb fogadó főpincére és 1869-től kezdve egyik utolsó bérlője volt.

A 32 szobás "Két Oroszlán"-hoz 13 külön istálló csatlakozott, és itt szállásolták el a verhetetlen "Kincsem" kancát is. Steuer 1875-ben nyitotta meg a Duna-parti Lloyd Kávéházat és 1883-ban alapította meg a Múzeum körúti Fiume Kávéházat. A nagy, tizenöt ablakos, kettős oszlopsorral felosztott helyiségben volt szellőző-berendezés, hálós izzótesteket alkalmaztak, valamint három vadonatúj biliárdasztalt állítottak fel és jelképként Fiume címerét függesztették ki, amelyről a kávéház a nevét kapta. A kitűnő konyha ellenére az igazi fellendülést az éjjel-nappal folyamatosan nyitva tartásra való áttérés hozta meg. A vendégek otthonosságát fokozta, hogy a pesti újságokon kívül vidéki hírlapokra is előfizetett a tulajdonos. Az első pesti vendéglátóhely volt, ahol csak magyarul lehetett rendelni. Az első kávés volt, aki – svábhegyi tehenészetére alapozva – "valódi" tejet garantált a kávéhoz. Külön asztaltársaságot alkottak a színészek, az újságírók, a függetlenségi képviselők, valamint az írók, akik közül Ambrus Zoltán és Reviczky Gyula törzsvendégnek számított. Steuer hírnevére jellemző, hogy szakmai körök szerint már születésekor szinte magával hozta kávésipari engedélyét. Vendégkörét megbecsülte, de vigyázott arra, hogy ne legyen bizalmaskodó.

Az előzmények után nem hatott meglepetésként újabb alapítása: 1888-ban az Abbázia Kávéház kezdte meg működését irányítása alatt. A főváros egyik legfényesebb kávéházához hatalmas terasz tartozott, belül alpakka csillárok, a Monarchia talán két legnagyobb, Brüsszelből hozatott falitükre és ónixmárvány asztallapok fogadták a betérőket. A kávéház Eötvös Károly "második otthona" lett, akinek asztalánál gyakran megfordult – többek között – Bródy Sándor, Heltai Jenő és Molnár Ferenc. A századforduló környékén a képzőművészek leglátogatottabb találkozóhelyének tekintették, akiknek külföldi és hazai napilapok, folyóiratok tömege állt rendelkezésére. Az általuk kedvelt asztal az Új Magyar Pantheon nevet viselte: nem alaptalanul, hiszen Csók István, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Kernstok Károly, Lechner Ödön és Szinyei Merse Pál alkották az asztaltársaságot. Az 1949-ben államosított Abbázia helyén jelenleg a Kereskedelmi Bank Rt. épülete található, falán a hírneves kávéházra utaló emléktáblával.

Forrás: http://www.cellbibl.hu/lexikon/steuer_ jonas_gyula.html

Reisz Gyula

(Debrecen, 1859 – Budapest, 1927)

Főpincér, az irodalmi élet közismert személyisége

Hajdú József színész apja. A debreceni Arany Bika Szállóban, majd Bécsben tanult. 1890-ben a bp.-i Fiume Kávéházban markőr (felíró pincér) lett. Függetlenségi újságírókon kívül Jókai, Mikszáth, Tóth Béla közbenjárására kapta meg a kávéház fölött megalakult Újságírók Otthon Köre bérletét. A millenniumi kiállításon Debreceni Csárdát nyitott, majd megalapította a Lipótvárosi Kaszinót, utóbb haláláig a New York Kávéház főpincére. A kávéház író és művész vendégei körében nagy népszerűségnek örvendett. Krúdy Gyula Egy pesti úr, aki negyven éve ébren tölti az éjt címmel írt róla, és feltűnik az Ady Endre éjszakái című írásban is. Haláláról Szép Ernő is megemlékezett.

Forrás: http://portal.debrecen.hu/cikk/1520

A régi pesti városfal

A régi pesti városfal maradványai a mai napig láthatók a Kiskörút (Károly körút – Múzeum körút) egyes épületeinek udvarán és falaiban, így Irodánk szomszédságában is. Az Astoriára, a Rákóczi út elejére tervezett kapu Rakovszky Iván nevéhez fűződik. A Kossuth Lajos (régebben: Hatvani) utcát ugyanis korábban, a XVIII. századig a pesti városfal és az ún. Hatvani-kapu zárta le. Ettől a szűk, belvárosias utcától indult kifelé a jóval szélesebb Kerepesi út (a mai Rákóczi út), és itt állt az Astoria szállóval szemben épült régi Nemzeti Színház, amit 1908-ban veszélyessége miatt lebontottak (ehelyett épült a Blaha Lujza téren az új épület). Az aránytalanság megtörésére találta ki Rakovszky a kaput, ami a korábban egy városrészt lezáró Hatvani-kapu helyén épült volna fel.

Bár a fenti a kapu sosem épült meg, egy másik - annak egy későbbi, áttervezett változatához hasonló - elkészült a Madách-téren. Ez utóbbi ma elég furcsán hat, lévén hogy mögötte a keresztező Rumbach Sebestyén utcán kívül nem sok minden található. A kapu megépítését a korabeli Erzsébet sugárút terve indokolta, amire 1930-ban írtak ki tervpályázatot. A sugárút a Király utcával szinte párhuzamos, de jóval szélesebb kivezető útvonal lett volna, az Andrássy úthoz hasonlóan - de feltehetőleg annál jóval modernebb stílusban.

Forrás: http://torzskocsma.blog.hu/2007/12/20/ fovarosi_kozmunkak_tanacsa